Regular

Na, hát megint süppedek bele a rosszkedvbe, és nem tudom, mit csinálhatnék. Remélhetőleg lesz egy állásinterjúm a jövő héten, meg lesz több melóm is, folytatom a takarítást… azt amúgy tényleg csinálom, még ha nem is gőzerővel, de ma elég szépen rendbetettem a gardróbot. Viszont ha arra gondolok, hogy ja, amúgy szombat este van, és hívott egy barátnőm, hogy menjünk iszogatni, de azt mondtam, hogy nincs kedvem, aztán “A” barátnőm is, hogy felém jár, és elvisz kocsival hozzá, és nála is alhatok, és neki is nemet mondtam, és aztán rájövök, hogy szombat este van és itthon ülök… az a helyzet, hogy nem lett volna kedvem az iszogatáshoz, meg akkor még tényleg elég jól éreztem magam itthon egyedül. A gond este kezdődik, amikor olyan kilátástalannak látok mindent, és tudom, hogy segítene pl. egy állás, de nincs, vagy egy pasi, de jelenleg olyan ellenséges vagyok nagyjából mindenki felé, hogy most éppen esélytelennek tűnik. 

Hát ez van, csinálgatom tovább a dolgaimat, aztán majd lesz valami. Néha egyébként nagyon szép lakásokat nézegetek, és azon gondolkozom, hogy legrosszabb esetben majd harmincasként odaköltözöm a két macskámmal, legalább nekik jó lesz (kertkapcsolatos lakásokat nézek). Addig meg vettem nekik ilyen kaparószőnyeget, de annyira nem lelkesednek érte, nyilván:D

Egyébként ez a lakásnézegetés még azért is jó, mert legalább a melóhoz motivál, amihez társul egy “ha nem kellek sehova dolgozni, bekaphatjátok, majd keresek háromszor annyit mással”-fajta érzés is, amitől legalább egy picit jobban érzem magam.

Categories

Top Posts & Pages